Személyes: hogyan lett a kanapén fekvésből futás&edzés avagy #runRenirun

2016. július 11-et írtunk, amikor mindenféle előjel nélkül beütött valami, amit máig nem tudom, hogy mi volt az: egy kisebb fajta agyvérzés, láthatatlan villámcsapás, vagy felrobbant bennem egy adag hormon, nekem bizony az fészkelte be magát az agyamba, hogy el kell indulnom. Futni. Nem érdekel senki és semmi, nekem futnom kell, sziasztok. És elindultam. Asztmásan, nagy túlsúllyal és egy borzasztóan nagy dózis lustasággal. De nem értem rá magammal veszekedni, mert az agyamban átkattant valami, átöltöztem és nekiiramodtam.


Így indult bimbózó kapcsolatunk a futással és a testmozgással és mivel lassacskán itt az első évfordulója ennek a számomra történelmi pillanatnak, gondoltam, elmesélem, milyen utat jártam be és hogyan éreztem magam közben. Előre elárulom: sokszor rosszul. Sz@rul. Borzalmasan. De nem tudtam megállni, csakis tovább csinálni.

A kattanásom estéjén kibaktattam a tőlünk nem is olyan messze lévő határba és ott, a hosszú autóúttal párhuzamosan, az abba merőlegesen futó utcákra merőlegesen kezdtem el futkározni: 1 utcahossznyi futás, 1 utcahossznyi séta. Így váltogattam szépen, de még így is majd' kiköptem a tüdőm. Először csak egyetlen kilométer sikerült. 2 hét múlva másfélre tornáztam fel ugyanezt. 2 hét múlva már 2 utcahosszt futottam és 1 utcahossznyi gyaloglás volt csak közte a pihenő. Rá 4 hétre 2 kilométer volt a napi futás "target".

Az elejétől fogva kaptam folyamatosan a cseszegetést a családtól és attól a pár baráttól, akik tudtak eme megmozdulásomról, hogy hagyjam abba, ne csináljam, megerőltetem, kificamítom (második héten sikerült is, szóval ez pipa), eltöröm, elszakítom, beütöm mindenemet, emellett az autók is bármelyik másodpercben elüthetnek - utóbbi kockázati faktort tovább növelte, hogy zenével a fülemben jártam már futni. Éreztem én is ennek a súlyát és mivel nem állt szándékomban egyhamar megmurdelni, így az utca és úttest találkozásánál mindig kivettem a fülemből a zenét, körülnéztem, nagyon odafigyeltem.

Körülbelül 30-35 percet vett igénybe minden nap a futás, a kezdeti 1 kilométert sikerült 3-ra megnövelnem, a futási szakaszok közé pedig mindig beékeltem egy rövid sétát is, hozzávetőlegesen 800 méterenként.
Segítségképpen letöltöttem ingyenesen a Runtastic applikációt, bekapcsoltam a mobilnetet+a helymeghatározás szolgáltatást és a gépnéni minden lefutott kilométer után beleduruzsolta a fülembe az adatokat - nomeg persze, hogy töltsem le a Runtastic Pro-t, ha kibővített adatokat szeretnék :)


Igen, ez a szöveg pontosan visszaadja azt, amit a táv növelésével kapcsolatban éreztem: mindig rettentően nehéz és megterhelő volt a futás, a hörgőim pedig nagyon nem erre voltak felkészülve, max a napi asztmás gyógyszeradagra, mint mindig. De szerencsémre egyik alkalommal sem fulladtam be, sípolni ugyan nagyon sípolt a tüdőm, de ezt a "zajt" a zene elnyomta szerencsére, mert az ijedtségtől tuti megálltam volna 40 méterenként.

Az, hogy egy idő után biztos elmúlik a lustaság, fáradtság, vagy a szenvedés: NEM. Minden nap ott van, érzem is, de nagy bánatára nem érdekel és elindulok. És ugyanúgy ott lett volna aznap, ha nem indulok el. Szummázva ez a futási időszak egy felnőttkori dackorszakot jelent.




A napi futás a dolgos hétköznapokon úgy nézett ki, hogy szó szerint futottam haza futni. Gyors átöltözés, indulás, majd utána jöhetett a vacsi, tv, blog, főzés, mosás, teregetés, etc. Nem váltottam életmódot, akkor is ugyanazokat főztem és ettem, semmi jégsaláta natúr csirkemellel, az egyedüli szembetűnő étkezési szokás az volt, hogy egyre kevesebbszer kívántam meg a csokit, ami pedig egy Gombóc Artúr-leszármazottnál egy enyhe sokk ;)

Munkaidőben pihenésképp napközben futócuccok után kutattam a neten, az ősz rohamosan közeledett és kellett egy szél- és esőálló kabát, meg egy telefontok. Szerencsémre születésnapomra tavasszal eleve futócipőt kértem, így ez már megágyazott úgy 2 hónappal a kattanásom előtt ennek a mozgásformának, pedig akkor nem nagyon voltak ilyen világmegváltó terveim, elhihetitek. Inkább döglöttem a kanapán, chipset meg kekszet majszolva.

A Tchibo.hu oldalán találtam meg a tökéletes, szél- és esőálló futódzsekit, lila-szürke színben, hozzá pedig egy lila arcmaszkot, amit sálként is tudtam a zimankóban használni és mindkettőn fényvisszaverő betétek voltak, hogy sötétben is látszódjak az autósok számára.




Akkortájt, amikor el kezdtem futni, rendkívül erősen csúcsosodott ki az, hogy nem voltam megelégedve a munkahelyemmel. Nem éreztem úgy, hogy egyáltalán amit csinálok, az munkavégzés. Ne értsetek félre, megcsináltam az előírt feladatokat, de azokat nem éreztem feladatnak, nem ilyenekhez voltam a korábbi pozícióimban hozzászokva, mint munka - pl. fél napot fájlokat felcsatolgatni különböző mappákba, ezt valahogy nem éreztem olyan súlyúnak, mint amiket előtte csináltam, amiért megkaptam a fizetésem.


Ehhez hozzájött, hogy egy végtelenül végletes fickóval kerültem szoros munkakapcsolatba, ami teljesen szétforgácsolt, elképesztően agresszív volt és olyan indulatokat szított maga körül, hogy az valami félelmetes, utána meg röhögve nézett körül gunyorosan mindenkire, hogy jesszus, nektek meg mi a fene bajotok van? A mai napig nem hiszem el, hogy létezik ilyen ember a világon.





Mivel a családban én estem bele abba a mély gödörbe, ami a koreai popzene iránti rajongást jelentette (köszi Nettikém, pacsi! :P), így a futási időmet tökéletesen ki tudtam arra használni, hogy ezek az aranytorkú, ázsiai énekesek egy adag pörgős ritmussal megtámogatva hű társaim legyenek a futás során. Az ütem eleve adta, hogy ne álljanak meg a lábaim, amikor viszont végképp nem éreztem magamban az erőt, akkor előszedtem néhány "kiabálósabb" muzsikát - mert tudnak ők ilyet is, kérem szépen :P
Ugye azt korábban írtam, hogy a sípoló tüdőmet hallgatva inkább ijedten megtorpantam volna pár méterenként, a zene pont nem hagyta, hogy ezek a zajok beszűrődjenek a fülembe, én ma már el nem tudnám képzelni, hogy zene nélkül fussak.



Az elején naponta, majd kétnaponta futottam, dacolva a szeles időjárással, de az eső volt, amikor keresztülhúzta a terveimet, az alakomnak és a tüdőmnek viszont rendkívül jól esett: nem méricskéltem magam az első pillanattól fogva, mindössze annyit láttam, hogy jobban állnak rajtam a ruhák, a tüdőkapacitásom megnő, kevesebbszer fulladtam be, az év eleji kontrollon szuper fújási eredményt produkáltam, de ami a legfontosabb: könnyebb volt a létezés. A saját testemben való élés, A pontból B pontba való eljutás. Minta ledobtál volna egy hátizsákot, amit idáig cipeltél. Isteni érzés volt és az is, mind a mai napig! :D

A telet gyakorlatilag végigfutottam, azokat a heteket is, amikor minden, de szó szerint minden lefagyott, ne kérdezzétek, hogyan nem vágódtam hasra a jégen (thanks for Puma, hihi :P). Alaposan beöltözve, feltöltött mobiltelefonnal iramodtam neki minden alkalommal, nehogy pont akkor legyen szükség vészhelyzetben a telefonra, amikor mindjárt lemerül.
Inkább ez a mostani tavasz hozott olyan őrült időjárást, oltári nagy zivatarokat, hogy fedett helyen való edzési lehetőségek után kellett néznem.


képek forrása: Pinterest



Huhh, nem lett rövid és csapongásmentes ez a bejegyzés, ha végigolvastátok, íme egy kis összefoglaló arról, hogy milyen eszközeim és segítségem volt és van a futáshoz, nekem ez volt a kezdőcsomagom:
  • Mobilnet
  • Runtastic applikáció (ingyenes)
  • Media Markt: Panasonic fülhallgató sportoláshoz
  • Youtube: kpop (BTS, EXO, Got7, Infinite, B.A.P., BlackPink, BlockB)
  • Tchibo.hu: szél- és esőálló futódzseki, fényvisszaverő mintázattal
  • Tchibo.hu: 2in1 körsál és arcmaszk lila színben, fényvisszaverő mintázattal
  • Puma Outlet Biatorbágy: neonszínű futócipő



A következő bejegyzésben - nevezhetjük életmódnak - hozom a kedvenc zenéimet, ami erőteljesen motivál arra, hogy ne állj meg és csináld tovább, másrészt az edzőtermi edzésről és a csoportos alakformáló, pilates és trx óráimról mesélek Nektek.



Hogy tetszett ez a bejegyzés? Ti mikor jutottatok ilyen és ehhez hasonló elhatározásokra?
Meséljetek, Veletek történt-e már ilyen!

Pusza: Reni

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Teszt: Syoss Color Refresher színmegújító hajszínező - egy hab a zuhany alatt

Augusztus-szeptember kedvencei 2016

A nagy száraz sampon teszt